Anyasebek megbocsátása babát eredményez

Tünetek: polip, elzáródott mind két petevezető

Férjemmel a 18 éves házasságunk során sokáig nem volt központi kérdés a babatéma. Nekem az előző házasságomból volt egy kisfiam, és alapvetően örültünk volna, ha jön egy közös baba is, ha jönni akar, de úgy tűnt, nem akar, pedig sosem védekeztünk. Idővel aztán több orvost is felkerestem, mindenhol kiderült valami újabb ok, ami a gyermekáldás útjában állhat. Tengernyi vizsgálat és műtét után nyilvánvaló lett, hogy természetes úton nem foganhat gyermekem, részben polipok, részben mindkét petevezetőm elzáródása miatt. Örültem, hogy legalább tudjuk végre az okokat és lehetőségeket, tehát 14 évvel az esküvőnk után belekezdhettünk a lombikprogramba. Jöttek az újabb vizsgálatok, hormoninjekciók, minden, ami ezzel jár, végül a műtét, ahol leszívtak 16 petét – de közülük csak négy volt termékeny. A műtét után 3 nappal pedig ismét kórházba kerültem, mert a hormonkezelés mellékhatásaként a tüdőm feltelt folyadékkal… A megtermékenyített petesejtek lefagyasztva vártak, de mire kiengedtek a tüdőembólia-gyanú után, már eldöntöttem, hogy ilyen veszélyek mellett nem küzdök tovább a babavállalásért, és a férjem is támogatott a választásomban.

Életmódváltásba kezdtem, több kilót lefogytam, egészségesebben táplálkoztam, éltem és gondolkodtam. Négy évig tartó folyamat után nem csak azt éreztem, hogy testileg és lelkileg is rendben vagyok, hanem azt is észrevettem, hogy nyitottabbá váltam korábban elképzelhetetlennek tartott dolgokra. Ennek köszönhetően ismerkedtem meg Veronikával, a Vár Rád a Baba program vezetőjével.

Az első találkozónk majdnem kétórásra sikeredett, ahogy végig vettük a családi kapcsolataimat, a gyerekkorom eseményeit, a szüleimhez való viszonyomat, hogy mennyi törődést kaptam kicsiként. Az elemzésből azt is megtudtam, hogy a szüleimnek milyen nehézségekkel, kételyekkel kellett szembenézniük a születésem utáni években. Így könnyebben helyeztem magam az ő helyzetükbe, és hosszú évek után életemben először megértettem a döntéseik, gondolkodásuk okát. S rájöttem, lehet tényleg nem tudtak volna mást választani, mint ahogyan tették, mert nem rendelkeztek megfelelő képességekkel, municióval. 

Nagyon sok mindent láttam eztán tisztábban, két napig folyamatosan sírtam a beszélgetés után, de sikerült végül anyukámnak is megbocsátanom mindazt a sok fájdalmat, amit addig magamban hordoztam. 

Júliusban történt ez a találkozónk Veronikával, utána gyorsan elkezdtem egy újabb lombikprogramot szervezni, és a decemberi beültetés egyből sikerült, várandós lettem. Kezdettől fogva tudtam, hogy kislányom lesz, és így is lett. Csodás terhesség után három és fél óra alatt gyönyörűen zajlott a szülés is, a hatalmas kék szemű babám pedig a világ legszebb kislánya – örökké hálás leszek érte Veronikának!