Hormonproblémák ellenére baba

„Világéletemben az anyaság volt a vágyam, amikor kislány koromban megkérdezték tőlem, mi akarok lenni, ha nagy leszek, akkor is azt válaszoltam: anyuka. Sajnos már az Igazira is elég sokat kellett várnom, de a Sors végül remekül összehozott minket. Mikor 12 év után munkahelyet váltottam, két kiváló ajánlat közül választhattam, és a legjobban döntöttem, nem csak szakmailag, hanem itt ismertem meg a férjemet is. Mondom, hiszek a Sorsban.

Nagyon gyorsan nyilvánvalóvá vált, mennyire egymásnak vagyunk teremtve, és a terveink is ugyanazok voltak: házasság, gyerekek, nagy ház. Nem egészen egy év alatt a leánykérésig és az esküvőszervezésig is eljutottunk, és már akkor úgy voltunk vele, hogy jöhet az első baba bármikor. 33 éves voltam ekkor, alapvetően egészséges, két hormonértékem ugyan eltért a normálistól, de arra kaptam gyógyszert. Fél év eltelt, és semmi nem történt, hiába a hőmérőzés, a naptár módszer és hasonlók, úgyhogy ekkor felkerestem Veronikát. Tisztában vagyok vele, hogy mások ennél sokkal tovább próbálkoznak türelmesen, de én szerettem volna gyorsítani a várakozáson.

Mikor felvettük a kapcsolatot, először azt jártuk körül, milyen témákkal lenne érdemes foglalkoznom magamban, ami segítené, hogy mihamarabb jöhessen a baba. Ez a beszélgetés abban is segített, hogy eleresszem a görcsös akarást, hagyjam maguktól történni a dolgokat. Közben megvolt a gyönyörű esküvőnk és a nászút is, Veronikával pedig állandó kapcsolatban maradtam, különböző kérdéssorokkal támogatta a belső utamat. Én pedig közben találtam egy jó ajánlásokkal rendelkező orvost is magamnak, aki még nálam is jobban meglepődött azon, hogy milyen hamar, alig pár hónapon belül már várandós lettem.

A magzat kommunikáció segítségével kiderült, milyen kérései vannak a babámnak, mit változtatna az étkezésemen, mikortól szeretné, hogy otthon maradjak, hogy legyen időnk pihenni és még jobban egymásra hangolódni. Természetesen én is sokat beszéltem hozzá, hiszek benne, hogy ettől is lett ilyen kiegyensúlyozott, nevetős baba. A kiírt dátum előtt néhány héttel azt is megbeszéltem vele, hogyan képzelem a születését, és egyetértett velem abban, hogy az lenne a legjobb, ha természetes úton, az apukája jelenlétében jöhetne világra. Így is lett végül, gyorsan jött, szép élmény volt a szülés.

Azzal, hogy édesanya lettem, a legnagyobb álmom vált valóra, tudom, hogy a legfőbb és leggyönyörűbb dolgom az életben, hogy felneveljem a kislányomat. Nagyon-nagyon hálás vagyok Veronikának mindenért, és már alig várom, hogy a második gyermekemmel is megtapasztalhassam ezt a folyamatot, immár még jobban felkészülve.”