Várakozás után baba

63. gyermek - Vár rád a baba

Nagyon szerettem volna gyermeket még „fiatalon”, a 20-as éveimben, azonban az életem nem úgy alakult, így amikor összejöttünk a Férjemmel, nem sokkal rá elhatároztuk, hogy szeretnénk egy közös gyermeket, neki már volt két nagy lánya az előző házasságából. Ekkor voltam én 37 éves. Szinte azonnal megfogant a baba, én hihetetlen boldog voltam, azonban a 8. héten spontán elvetéltem, 2018 júliusában. Ekkor mindenki csak annyit mondott, hogy ilyen van, majd legközelebb sikerül. Engem ez nem igazán nyugtatott meg, és szerettem volna tudni mi volt az oka a vetélésnek. Közben persze teltek a hetek, hónapok és nem lettem várandós. Egyre inkább elkeseredtem és folyamatosan ott motoszkált bennem, hogy mi lesz, ha nem lesz gyermekem? Nem igazán tudtam elképzelni az életem, gyermek nélkül és tartottam attól is, hogy ha nem lesz gyermekem, akkor a Férjemmel is megromlik a házasságunk, mert úgy éreztem, akkor az Ő gyerekeit sem akarom majd látni. Elkezdtük az orvosi kivizsgálásokat, (labor, cukorterhelés, petevezeték átjárhatósági vizsgálat) azonban nem hoztak eredményt, semmilyen egészségügyi probléma nem állt fenn, sem nálam, sem a férjemnél. A nőgyógyász a korom miatt, először a gyógyszeres stimulálást, majd az inszeminációt javasolta. Így hát belevágtunk.

Közben én egyre inkább szerettem volna a lelki oldalát is megérteni a dolgoknak és kerestem a lelki okokat, hogy vajon mi lehet a gond. Megfordultam több „segítőnél”, pszichológusnál, de valahogy nem sikerült megtalálnunk a valódi okokat. 2018. októberében jártam először Petre Veronikánál és bár már az első találkozásunkkor is rengeteg dolgot megértettem, rájöttem, hogy sok minden nincs rendben. Azt hittem ez csak rólam és a várandósságról, a babáról fog szólni, az ezekhez kapcsolódó gondolataimról, de aztán előkerült még sok minden…. a kapcsolatom a szüleimmel, az édesanyámmal, ahol rájöttem, hogy ő szeretettből, de mégis elkövetett olyan dolgokat, amiket generációiról generációra adódtak tovább a családunkban, és mély nyomot hagytak bennem és a látszat ellenére mégis igen távolságtartó a kapcsolatunk. Előjött sok megoldatlan dolog a Férjem volt Felesége és az ő gyermekeik kapcsán is, amit nagyon nehéz volt feldolgozni. Nehéz volt a sok ellenségeskedés, és negatív érzelem mellett mégis megőrizni a szeretetet a lányok felé, elfogadni őket, úgy ahogy és elfogadni a volt feleségét is. Meghúzni a határokat mind a személyes, mind a házasságunk szintjén.

Mindeközben rendszeresen látogattam Veronika előadásait és időnként voltam személyes konzultáción is és mindig a helyére került egy-egy mozaik darabka. Én mindig úgy gondoltam, hogy na most már mindent megoldottunk és most biztosan megfogan. Eltelt majdnem 2 év, közben pedig túl voltunk 3 hónap gyógyszeres stimuláláson és 4 sikertelen inszemináción, ekkor orvost és intézményt váltottunk, ők már rögtön a lombikot javasolták, így elkezdtünk készülni a lombik kezelésre. A lelkem mélyén azt éreztem, hogy sikerülhet enélkül. Újabb kivizsgálások, vérvételek, ahol szintén minden rendben volt. Ezen a ponton már talán kicsit fel is adtam, mert úgy gondoltam annyi minden van és annyi mindent nem oldottam még meg a lelki dolgokból és közben kifutok az időből és elhittem, hogy talán mégis csak a lombik lesz a megoldás. Volt egy időpontunk a lombik megbeszélésre, hétfőre. Előző héten szerdán, már pár napja késett a menstruációm, ezért teszteltem egyet, bár inkább csak „megszokásból” és pozitív lett! El sem hittem elsőre. Ez pontosan 2 évvel azután volt, hogy 2018-ban elvetéltem.

Mivel a korábbi vetélés miatt sokat aggódtam, ezért folytattam Veronikával a közös munkát és ami várandósan ajánlott előadás volt, azt elvégeztem. Többek között a Magzat kommunikációt is. Nagyon élveztem, hogy mindig új és új dolgokat tudok meg a „Kicsi Lánytól”, akkoriban így hívtuk őt! A Születésre felkészítését a babának programot is elvégeztem és a szülésnél fantasztikus volt, hogy tudtam neki is segíteni és felkészítettük, felkészítettem Őt is arra, hogy mi fog történni. Ennek is köszönhetően, egy GDM miatt 38. héten megindított szülésből egy csodálatos szülés élménye lett mindkettőnknek. Reggel 10-kor kezdték el adni az oxitocint, 11 után indultak be a fájások és 14.50-kor természetesen úton, egészségesen megszületett a Kislányunk. 

Ezúton is köszönöm Veronikának a sok segítséget és közös munkát! Azóta megértettem, hogy nem kellett mindent egészen megoldanom, ahhoz, hogy megfoganjon, de kellett, hogy jó irányba induljak.

Programok, előadások a gyermekáldás témában itt.