Hosszabb várakozás után is lehet baba?
Ha még nem érkezett meg a várva várt baba, gyermek, akkor nem is lesz?? Másoknak sokkal hamarabb érkezett meg a gyermekük, mi pedig olyan régóta várunk rá.
Elsőre nem sikerült, nagyon fájdalmas csalódás! Majd az is az volt, hogy hónapokon keresztül nem sikerült. S az is fájdalmas, ha már szinte rutinná válik a havi menstruáció nézegetése, megjön, nem jön meg. Akik évek óta várnak a babára, ők már legyintenek arra, amikor még az első évek lelkes próbálkozásaikban voltak.
A babára való várakozási időt szakaszokra bonthatjuk, de konkrét időintervallumot nem lehet hozzákötni, egy-egy szakasz hossza eltérő lehet. A kor is meghatározó, ha fiatalabb korban indul a folyamat, akkor sokáig eltarthat, amennyiben nem sikerül, ha későbbi években kezdünk bele, akkor az összes szakaszra rövidebb idő jut.
Az első időszak a meglepődés, a csodálkozás szakasza, amikor először szembesül vele a pár, hogy nem jött össze a baba.
Azt követi a bizonygatás, a szorongásból fakadó tettek sokasága, a reménykedés, hátha még 1 – 2 éven belül sikeresek leszünk. Futás az idővel, azzal a bizonyos egy évvel, hogy ne mondják ki ránk a „meddő” szót.
Majd a harmadikban – ez éveken át tarthat, attól függően, minek vagyunk a híve:
- hozzánk csak spontán jöhet a baba – így zajlik a próbálkozás és a várakozás
- külső segítséget kérünk a sikerhez és próbálgatjuk a lehetőségeket.
Több év után pedig rezignáltság váltja fel a helyzetet. Elfáradtunk, egyre jobban fogy az erőnk.
Minél hosszabb idő telik el, annál nagyobb a fájdalom, a szomorúság és a reménytelenség, mert nem látjuk a folyamat végét.
DE semmiképpen ne adjuk fel! Mert mindig jön egy új ötlet, új lehetőség, egy új vitamin, egy új egészségügyi támogató újdonság, amiről korábban még nem hallottunk, de másoknak segített. Jön segítő program, vagy szakember, vagy módszer, amit még érdemesnek tűnik kipróbálni. Próbáljuk ki őket, ha az az érzésünk hozzá!
„Sok” idő – ez szubjektív, hogy kinél mit jelent a sok. A sok idő elteltével, ha korábban nagy ellenállással viseltettünk különféle lehetőségek iránt, idővel azokon is elgondolkodunk, hogy mi lenne, ha mégis belevágnánk, a mások, például orvosok, segítők, barátok, rokonok, a társunk által tett javaslatokba, amiket hónapok, vagy akár évek óta bojkottáltunk magunkban.
Itt gondolhatunk egészen az apró orvosi korrigálások, műtétektől kezdve, az asszisztált reprodukciós kisebb és nagyobb lelki, érzelmi, anyagi befektetést igénylő eljárásain keresztül az örökbefogadásig bármire. Mindenkinél arra, amire nemet mondott, és húzza-halasztja magában.
Lehet ránk is e gondolatok voltak érvényesek korábban:
- nem természetes út,
- beavatkozás a természet rendjébe,
- ha a gyermek jönni akar, akkor jöjjön magától,
- én nem fogom a lábánál fogva lerángatni,
- az érzelmi, lelki út nem az én világom,
- én csak „saját” génekkel, saját gyermeket akarok stb.
Lehet, hogy idő múlásával arra jutunk, hogy ha nem teszünk meg egy következő lépést, egy olyat, ami ellen régebben berzenkedtünk, akkor lehet, mégsem lesz kisbabánk.
Ha ebbe a szakaszba kerül a történetünk, akkor érdemes meglépnünk a már minden irányból jövő javaslatokat. Mert a megoldás mindig ott keresendő, hogy nem hagytuk annyiban, még ezt meg azt megtettük.
Felülkerekedtünk régi elképzeléseinken, hogy hogyan szeretnénk, hogy jöjjön a baba, és beszüntettük az ellenállást.
Amennyiben a régóta tartó tiltakozásokat feladjuk, és rábólintunk az új lehetőségekre, úgy meglépünk egy szintet, mert hajlandóak leszünk az elvárások és a saját elképzeléseinkhez való ragaszkodás helyett rábólintani számunkra ismeretlenre.
Persze az ismeretlen út általában különféle érzetet hoz az emberben:
- vagy belső szorongás érzése keletkezhet bennünk,
- vagy ellenállás, hogy én nem így terveztem.
Ezek az érzések mind rendben vannak! Előfordulhat, hogy az élet legtöbb ismeretlen helyzete előtt automatikusan így érzünk. Bármilyen új lépés, ötlet megvalósítása beindítja a kellemetlen érzéseket. Ilyenkor azt kell látni, hogy nem maga az új választás a „rossz”, hanem mi reagálunk a legtöbb ismeretlen helyzetre automatikus félelem-ellenállás reakcióval.
A saját elképzelésekhez való ragaszkodás képviseli az ellenállás energiáját, mely nehezítheti a befogadást, megnyílást, önátadást, ami a gyermekáldás megvalósulását segítené.
Az elfogadás, a beleegyezés, a rábólintás képviseli a női-anyai befogadó, elfogadó energiákat! Nagyon sokszor már ezt a lépést, ezt a döntést siker koronázza. Tehát azt, ha hosszabb ideig – akár évekig álltunk ellen valaminek, amire aztán mégis rábólintunk, lehetőséget biztosítunk.
Mindenkinél máshogy alakul a folyamat, sajnos nincs egyetlen általánosítható recept, amivel biztos, hogy sikerül a baba. De ennek ellenére érdemes próbálkozni.
Felvetődhet az a kérdés, hogy meddig érdemes próbálkozni a gyermek érkezésének széles kínálatából. A válasz itt is az, hogy egyénre kell szabni, minden eset más.
A tapasztalatom alapján addig érdemes próbálkozni, amíg el nem jutunk ahhoz a konkrét határhoz. A határ lehet időbeli, pl. 4x-5x éves korban, vagy köthető orvosi beavatkozáshoz, vagy az örökbefogadásnál gyermekre való várakozási x évhez. Ha oda jutunk, – bár természetesen iszonyatosan fáj – de akkor is érdemes visszamenőleg mindazokat a dolgokat, amiket a babára való várakozás miatt nem tettünk meg, megtenni. Érdemes – ha arra van vágyunk – utazni. Érdemes valamilyen önmegvalósításba fogni, hiszen ha 45-50 éves kor körül meghúzzuk a határt, onnantól kezdve, még akár ugyanennyi évet élhetünk, lehet még 40, 50 évünk vissza akár és szép megvalósításaink lehetnének.
A gyermekáldás segítésében bármelyik szakaszban lévő babára váróval találkoztam, azt tapasztaltam, hogy nagyon sokuknál sikerült a baba, még akkor is, ha nagyon sok időt vártak rá. Persze sajnos akadnak kivételek, de amikor még nem jutunk el addig a bizonyos határig, nem tudhatjuk végül hogyan alakul.
Ne adjuk fel, még ha hosszabb ideje is várunk a gyermekre!
A segítői munkámban eddig 361 baba érkezett meg. Voltak, akiknél elsőre sikerült, akiknek pár hét kellett, pár hónap vagy több év. Ezt előre nem lehet tudni, és azt se, hogy aki felkeres, ő már milyen régóta várakozik.
Mindenesetre sokuk egy új, számukra teljesen ismeretlen lépést tettek meg. Nem csak azzal, hogy elkezdtünk közösen dolgozni, hanem az ismeretátadó előadások hatására lett bátorságuk meglépni a számukra ismeretlen lépcsőfokokat.
Szeretném megosztani veled, hogy a sok előadás és tapasztalat mentén kialakítottam egy új módszert, amivel könnyebben rátalálhatunk a gyermekáldásunk hátterében lévő válaszokra. Ez idáig egyéni órára jöhettek hozzám, előadáson vehettek részt, és hamarosan egy új kínálattal bővül a segítségnyújtásom. Erről pár hét múlva olvashattok a honlapon. :)
Itt olvashatsz az aktuális előadásokról.
