Tudatos babatervezés

Sofi 

Fiatal friss házasokként gyermekre vágytunk a férjemmel. Mielőtt szabad utat adtunk volna az Áldásnak, mind fizikai, mind szellemi szinten tisztítottunk, megújultunk, böjtöltünk, ráhangolódtunk, kértük a gyermeket, sokat imádkoztunk és még sorolhatnám, mennyire tudatosan készültünk a Lélek fogadására. De! Ő még mielőtt bekopogtatott volna át akart adni nekem egy üzenetet. Így jutottam el Petre Veronikához. 
Belső hang vezérelt mikor rátaláltam a blogjára, s a Vár Rád a Baba programjára. Erős késztetést éreztem már akkor, hogy időpontot foglaljak hozzá, de vártam még. Másnap egy természetes szüléssel kapcsolatos tanfolyamon vettem részt, ahol ismét "véletlenül" elhangzott a neve és szóba került a tevékenysége. Iszkiri! A tanfolyamról hazaérve már foglaltam is az időpontot hozzá, mert nem hiszek a véletlenekben. 

Az első találkozás alkalmával adott egy iránymutatást, miket kellene átgondolnom. Veronika azt is jelezte, hogy ha nálam ez megértésre jut, már csomagol is a baba, hogy beköltözzön a pocakomba. Szerencsére még a találkozás alkalmával megértettem az üzenetét, így pár hét múltán már az Áldott állapotomnak örvendhettünk. Ez az üzenet viszont nem annyi volt csupán, hogy tégy meg valamit holnap pl. vidd le a szemetet és már jövök is, hanem egy hosszú belső munka kezdete. Egy lelki fejlődés, mely szükséges ahhoz, hogy Ő nálunk otthonra leljen. Egy óriási segítség és iránymutatás az Égtől, hogy merre van az előre.
Mivel Ő az első gyermekem ezért nem tudom, hogy másoknál ez hogyan zajlik, de én a fogantatást és a testemben végbemenő minden apró változást éreztem. 
Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy itt van velünk. Közvetlenül a fogantatás után, a Férjemnek, álmában meg is jelent egy kék szemű kisbaba pont olyan, mint akit kaptunk a Teremtőtől. 
A várandósságom problémamentes volt. A testem minden sejtjével elfogadta az állapotot, mert megkérdőjelezhetetlenül anyává akartam válni. 
A lelki síkon viszont maradt még jócskán feladat, amit addig könnyebb volt megoldani, amíg egy testben voltunk. Így a 9 hónap tudatos belső munkával telt, mintha az ember nagytakarítást csinálna egy várva várt vendég érkezése előtt. Veronika által olyan üzenetekhez és ismeretekhez jutottam, amik a könnyedebb anyává váláshoz nélkülözhetetlenek. Ha az átadott információk nélkül váltam volna anyává, radikálisan nehezebb dolgom lenne és nem a baba miatt. Hiszen minden kisbaba „jó baba”, olyan nincs, hogy rossz, vagy problémás. Legfeljebb a nem jót tükrözi vissza a szüleinek saját magukról. Szerintem a felismerések nélkül nem tudtam volna így megerősödni, ahogyan a várandósságom alatt szerencsére sikerült.

Veronikával való második találkozás alkalmával jelezte a gyermekem, hogy optimális lenne, ha kicsit többet foglalkoznék a múltammal. Azaz ideje lenne elbúcsúzni az exem iránt érzett lelkiismeret furdalástól. Megbocsátani saját magamnak, letenni a gyermekkori függéseimet, és megfogalmazni, mennyire fontos lenne a szüleimtől való leválás, ha már egyszer én is szülővé válok.  
A közös munkánk által értettem meg, hogy miért volt megfelelési kényszerem, hogy miért adtam magamból mindig 110%-ot, hogy miért nem tudtam otthonról lelkileg elszakadni, annak ellenére, hogy fizikailag már több évtizede önállóan éltem. Megértettem, hogy miért fogy el hirtelen az életenergiám és kik azok az emberek a környezetemben, akik tudat alatt erővel követelik ezt tőlem. Megtanultam, hogyan adhatok magamból szeretetet úgy, hogy közben bennem is maradjon energia. Megértettem a felmenőim sorsát, együtt éreztem velük, megbocsátottam és hálát adtam nekik, amiért így történt, ahogy. 
Amit még meg szerettem volna érteni az a saját születésem és annak újraélése, feldolgozása, de erre várandósan nincs lehetőség, viszont remélem, mielőbb megtapasztalhatom majd. Minden megoldandó feladat, amivel a 9 hónap alatt dolgoztam óriási terheket vett le rólam. Ezen felismerések nélkül nagyon sok munkát hagytam volna arra a gyönyörű és pótolhatatlan időszakra, ami még „luxus gyermekágy”, azaz ami az első gyermek megszületése után az anyákra vár. Ekkor még az idő nagy része kettesben telik és a baba minden rezdülésemet veszi és visszatükrözi. Nincs lehetőség arra, hogy mély lelki folyamatokkal magamon dolgozzak, persze gyakorlatban ekkor tanulok a legtöbbet magamról és a korábbi felismeréseim ekkor nyernek igazán visszaigazolást.

Visszatérve a 9 hónap alatti folyamatokra, amíg a kislányomat vártam: Megismertem Őt. Minden nap beszélgettünk. Veronika a második találkozás alkalmával megtanított a magzat kommunikációra, így szinte napi szinten kapcsolatban voltam a kisbabámmal. 

Magzat kommunikáció

Azon túl, hogy az első "beszélgetésünk" alkalmával még csak a kedvenc színéről informált, nem sokkal később megüzente azt, hogy hányadik hétben fog megszületni, hogy miért választott minket, hogy mi a közös feladatunk, hogy miért ezt az állatövi jegyet választja a születésére, hogy mit egyek ahhoz, hogy neki biztosítva legyen a megfelelő tápanyag. Minden nap beszélgettünk, ha csak annyira is, hogy hogy érzi magát, de szinte állandó kapcsolatban voltunk. A vége felé már arra is ráhibáztam, mikor Ő kezdeményezett kommunikációt. Számtalan kérdésemre megnyugtatóan válaszolt, amiből tudtam, hogy lazulnom kell, és azt szeretné, hogy élvezzem a várandósságot. Fontos volt, hogy lehetőségnek éljem meg ezt a párbeszédet és ne kényszeresen akarjak róla bármit is megtudni. Olyan ez mintha várnál egy idegent az Óperencián túlról, akivel az utazás előtt még váltasz pár szót a google fordító segítségével, mert mindketten tudjátok, hogy érkezése után néhány évig még nem fogjátok egymás nyelvét beszélni. Mire megtanuljátok érteni egymást, akkorra a vendég elfelejti majd, hogy milyen úti céllal érkezett, ezért Te terelgetheted az útján, hogy ne tévesszen irányt az előzetesen megkapott információk alapján. Te, mint vendégfogadó szeretnél a kedvében járni. Így az utazás előtt arról faggatod, hogy mik a tervei, mik a vágyai és mire megérkezik már nem idegen lesz, és nem is csak egy pici gyermek, hanem egy jó barát, egy társ, akiért felelősséget vállaltál, akinek a választását hálával elfogadtad és akinek meleg otthont teremtesz itt a Földi létben. 

Születésre való felkészítés a babának

A szülés előtti hetekben felkészítettük a babát a születésre, így minden úgy történt, ahogyan azt előzetesen elmeséltem a babámnak. Komplikációmentes, fájdalomcsillapító mentes, gátmetszés nélküli, háborítatlan szüléssel adtam életet neki. Hosszas, de gyönyörű beavatódás volt ez az anyaságba, melynek minden pillanatát teljességgel megélhettem, s a végén a kezemben tarthattam az ismerős „idegent”, akinek a szemében ott ragyogott a „valóban oda érkeztem, ahol már nagyon vártak” érzés.
Hála Veronikának, amiért hozzásegített ehhez a tudáshoz és a sok felismeréshez, mely által nemcsak a babámat, de önmagamat is végre megismerhettem. 

Programok, előadások a gyermekáldás témában itt.